Összeköltözéstől az oltárig

Három hete nem alszom a melegben. Frontérzékenység, majd a laza 50 fok a panel 7. emeletén.

A hétvégén jobb lehetett volna, de a panel még tartja a meleget, illetve szombat este agymenésem lett és végig gondolkodtam az éjszakát pihenés helyett. Nem direkt.

Vasárnap Bea barátnőmék jöttek haza repülővel Londonból későn és kérték, hogy aludhassanak nálunk. Természetesen. Cserébe hajnal egyig beszélgettünk, így húztam le a hétfői tízórás műszakomat.

Tegnap este hazaérve a pislogás is fárasztó volt és közel jártam hozzá, hogy a szervezetem bedobja a kulcsot és lebetegedjem.

Ezt megelőzendő, kiütöttem magam éjszakára egy Cataflammal, a fejem úgy is hasogatott... Ez számomra a lórúgással egyenértékű.

Nem is volt baj az elalvással:)

Éjjel 3:51-kor felkeltünk pisilni. Ha az egyik megy, úgyis kedvet kap a másik is. 

Mikor visszafeküdtünk, nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

Végre aludtam egy kicsit, már ez a tény vigadozásra ad okot, de nincs már meleg sem, így megérinthetem a férjemet is az ágyban, sőt, oda is bújhatok a hóna alá elaludni és nem kapunk hőgutát. Ez hiányzott hetek óta, így szeretünk elaludni. Hálás voltam az időjárásért.

És eszembe jutott, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy valóra vált az álmom és ő tényleg a férjem, hamarosan az új személyimet is megkapom az új nevemmel...

Szóval ez a 3 téma körül járt az agyam, és vigyorogtam magamban az ágyban. Hogy milyen érdekes, hogy az ember 3:51-kor hajnalban arra kel, hogy mennyire boldog:)

Ui: esküvői bejegyzés készül, már 4 A/4es oldalnyi és még csak bevonulunk a templomba...

Indítok egy szavazást, mivel az előző poszt óta (s mi jön még!:P) aktualitását vesztette a blogcímem, szeretném a segítségeteket kérni. 

Olyan új címet szeretnék, ami csak egy kicsit csöpögős, tekintve a témáim komolytalanságát, de frappánsat, amiből kitűnik mégis, hogy erről a blogról van szó.

Ebben a nagy melegben nem működik jól az ihletem, hátha nektek klíma is van otthon:)

Köszönöm előre is!

Addig pedig a többi esküvős beszámolón is rajta vagyok,  úgyis mint:

-leánybúcsú

-templomi esküvő

-nászút

Kérem további türelmeteket, nem kis meló:)

2010.05.15. Budapest

Délre vártuk anyáékat, de sajnos már reggel látszott az időjáráson, hogy aznap nem a szebbik arcát fogja mutatni.

Biztos, ami biztos, azért kivasaltam a hajamat, a megtervezett saját frizura ezt kívánta.

Kicsit még matattunk a lakásban, én ebédet főztem anyáéknak (rakott sajtos brokkolis csirke), a lakásban úgy ahogy rend honolt, úgyis tatárjárás lesz, már nem foglalkoztatott nagyon. Igazából pihis délelőttünk volt. Még a bevonuló zenénken változtattunk keveset. András (és egy amerikai barátja) egyik régi dalát választottuk bevonulónak, az elé gitározott még fel pár akkordot a nászindulóból, hogy az mégse maradjon ki. Nagyon jól sikerült, a gitáros nászindulóból indult a szintén gitár alapú dal, nagyon tetszett, mikor megmutatta. Fognak majd nézni a kedves egybegyűltek, mikor meghallják.:)

Mikor 11 körül anyáék megjöttek, hirtelen tele lett a lakás. Megebédeltek (javukra legyen szólva, nem húzták olyan sokat az orrukat a brokkolira, mint máskor:P), papót kicsit lepihentettük, mi meg a többiekkel elszaladtunk feldíszíteni a fogadás termét 13 órára.

Végül is a 3. kerületi SzDSz székház egy termét sikerült kibérelnünk, miután kinőttük Andrásék irodáját. Ez volt a legközelebb. Emellett szép állapotú a terem, asztalok székek rendelkezésünkre álltak, mosdó stb, minden volt, ami egy fogadáshoz kellhet. Az egyetlen aggodalmunk a székház külsejével volt, ami nagy kocka, panelekből épült és az is tele volt graffitizve tetőtől talpig. Na, csak ezen tegyék túl magukat a vendégek, belül már nagyon szép lesz…

Anyóstól útközben elhoztuk a kölcsön poharakat és tányérokat, mégse papírból egyenek a kollégák, bár mosogatás szempontjából energiatakarékosabb lenne…

A szendvicseket is már a székházhoz rendeltem, a futár hamarabb ott is volt, kifizettük és beszaladtunk a terembe. Mert hogy csepergett az eső. Gyorsan szélre dobáltuk a székeket, középre húztunk néhány asztalt, precízen középre illesztgettük rá nagyika fehér terítőit, majd némileg gondban lettünk, hiszen a 200 db rendelt szendvics 6 akkora dobozban volt, hogy nem lett hely a sütiknek. Nagy nehezen beforgattuk, összehúztuk, majd nagyikától átvettük a sütik tálcára formázását, amit először sérelmezett. Ő szépen lazán 4 sorba rendezte a gyönyörű színes sütiket, ami tényleg jól néz ki otthon, ahol általában egy tálcával kerül az asztalra 6 fő részére. De itt 50 ember etetéséről volt szó és a szendvicsek miatti helyhiányról, úgyhogy anyával (nagyika nagy szívfájdalmára) jól megpúpoztuk a szépen elkezdett sütisorokat. De elfértünk végül:)

A poharakat és a piákat sorba raktuk egy külön asztalon, anyósom még kávét is főzött, nekem sose jutott volna eszembe, mivel nem szoktam kávét inni. De hátha valakinek jól esik. Ez ugyan olyan, ha jönnek hozzánk, sose jut eszembe alkohollal kínálni…

Nagyon hamar elkészültünk.

Eközben András elszaladt a megrendelt virágokért. Drukkoltam, hogy ne legyen olyan csúnya, mint ahogyan azt elképzeltem, mikor a virágos nővel beszéltem… Alig tudtam lebeszélni a rezgőről, drukkoltam, hogy végül sikerült-e.

Hazaszaladtunk átöltözni, mivel a nap még akkor se látszott, hogy fel akar kelni aznap, így még meg sem izzadtunk a pakolásban. Elkezdtem sminkelni, a párától újra át kellett vasalni a hajamat, mert beoroszlánosodott. Elég egy pohár vízre ránéznem, nem hogy esőben szaladgálni.

A család többi tagja is megérkezett, a lakás teljesen megtelt. A két szobára 6-6 ember jutott, érdekes volt, mikor el kezdtünk öltözni, de hát mindent meg lehet oldani. A húgomat is kisminkeltem még, utolsó haj igazítás és indulhatunk.

Apáék együtt mentek a nagy autójával, vele a hugim és nagyiék. Anyósomék együtt a leendő sógorommal, így mi kettesben maradtunk a Skodánkkal. András nagyon cuki volt, csináltatott velem szalagból díszt a tükrökre, de nagyon esett már akkor az eső és nem akartam, hogy elázzon, amíg kötögeti. De mondta, hogy milyen esküvő az olyan, ahol nincs dísz a menyasszonyi kocsin, így inkább ázott egy keveset, de feltette a masnikat:)

A csokrokat is megláttam, nagyon szépen sikerültek, nem kellett volna aggódnom. Olyan lett, amilyet szerettem volna, sőt, bár elfelejtettem mondani, de a szárára kötött nekem fehér szalagot, hogy ne maszatoljam vele össze magam. Kis figyelmes.

Nem tudtunk közel megállni a polgármesteri hivatal előtt, így próbáltuk elosztani a családot arra a pár esernyőre, ami nálunk volt… elég nehezen ment. A hangulat kicsit átvette az időjárás zordságát, de nem én lennék, ha néhányat nem káromkodhatnék az esőben, kisruhában az esküvőm előtti 10 percben:)

Mikor végre mindenki beért és kívül hagytuk a vizet, hirtelen békesség szállta meg még az én túlnyüzsgő családomat is. Csúszás volt a programban, kellett egy kicsit várni, de legalább volt idő mindenkinek helyrefésülnie az idegszálait és kicsit megszáradni a falakon belül.

Minket behívott az anyakönyvvezető nőnk (továbbiakban Andi) az irodájába részleteket egyeztetni. Megbeszéltük, hogy kinek fogunk virágot adni szülőköszöntéskor, regisztrálta a tanúkat (a két testvér), milyen ízű pezsgőt kérünk stb. És biztosított minket arról, hogy nem garantálja, hogy nem fogok sírni azoktól a dolgoktól, amiket mond és hogy a csúszás miatt nem fogja összedobni az esküvőnket:) Ő a nap folyamán egy igazi angyalnak bizonyult.

Idő közben András kikérte magát egy utolsó pisire, őt figyelmeztette, hogy sajnálja, de a hasonló esetek miatt rács került a wc ablakára, így a menekülés arrafelé nem kivitelezhető:)

Barikáink esküvői öltözetben, mint gyűrűőrzők a főasztalon :)

Lassan elvonult a tömeg az előző esküvőről és a mi vendégeink is elfoglalhatták a helyüket végre.

Mindenki megkereste a párját. Elindították a reggel gitározott nászindulónkat, majd jött a Remedy of the night című dal, a bevonulónk. Nincsenek véletlenek;)

András ment elől az anyukájával, után a két tanú, Hugim és András bátyja. Mikor beértek, elindultam én is apával, aki nagy zavarral vegyes izgalmában végig dumált nekem, hogy eddig még csak eljutottunk, akkor fog ez menni tovább is:)

A házasságkötő terem gyönyörű, nemrég lett felújítva és nagyon elegáns lett a pezsgőszínű, fényes tapétával és a sötét szőnyeggel. A meleg, ami miatt az összes ázott vendég külön hálás volt, ez nagyot dobott a terem hangulatán, mikor leültünk elől a fotelünkre, csak úgy áramlott bent a szeretet. Hihetetlen érzés volt ott ülni és érezni a hátamon kb 50 pár tekintetet, akik mind támogatón és bátorítva küldik a pozitív energiákat:)

Egy vicces momentum: köszöntött minket az anyakönyvvezető, majd leültetett mindenkit. Mi is lehuppantunk a dupla zsámolyra, vagy mire és azonnal észre is vettük, hogy az általunk megszokottnál sokkal távolabbra sikerült ülni. Úgyhogy egymásra se néztünk, de ugyan abban a pillanatban kicsit közelebb csúszkáltunk egymáshoz ültünkben és megfogtuk egymás kezét. Ez adott némi vigyorognivalót a közelebb ülőknek:)

A szertartás gyönyörű volt, Andi egy fiatal és mutatós nő, kellemes hanggal és lágy, de határozott beszéddel. Verset is szavalt, amiről az az érzésem, hogy ő írta, mint ahogyan a fogadalmunkat is. Ami alatt sikerült azért kicsit besírni és emiatt a fogadalomtételem pár oktávval magasabbra csúszott az eredetinél. De sajnos túláradóan érzelmes keretek közt mozogtam az elmúlt fél évben, mindig sírtam az utóbbi időben, ha csak szóba jött valami az esküvővel kapcsolatban, úgyhogy nem voltam meglepődve magamon:) Nem úgy Andráson, akinek nem gondoltam volna, hogy bepárásodik a szeme, miközben engem néz a fogadalomtétel közben, ahogy a könnyeimet rejtve grimaszolok erősen…

Anyát is sikerült rendesen meglepni, a szülőköszöntő alá az ABBA Slipping trough my fingers című dalát választottam, ami a Mamma mia című filmben is szólt, mikor az anyuka készítette a lányát az esküvőre és amin anyával annyiszor sírtunk, ahányszor csak láttuk.:) Úgyhogy ha addig bírták szárazan, akkor ott jött el a véééég:) Később kaptam is érte, gondolhatjátok:)

Köszöntöttük először anyáékat, olyan virágcsokrot kapott, ami az ő esküvői csokrára emlékeztetett és kis szivecskés fürdősó szettet, apa whiskyt kapott kis kártyával, rajta csak neki szóló üzenettel tőlem és Andrástól is. Apósom szintén, csak borral, anyós kedvenc virágából kapott csokrot és fürdősót. És nagyikáék sem maradhattak ki a sorból, azonnal szóvá is tették volna..:P

Akik most állnak gyertyagyújtásos ceremónia előtt, azoknak üzenem, hogy kérdezzék meg előre, hogy a gyertyát ki kell-e venni a tartóból, mert ott bénáztuk egy keveset, de nem volt észrevehető. Csak a dilemma, hogy ámbár ráragadt a tartóra, de nem esik-e le, amíg gyújtogatunk vele…

Extraként említhetem meg, hogy szeretett polgármester urunktól, aki az én munkáltatóm is egyben ugye -micsoda figyelmesség- gratuláló levelet is kaptunk!:)

Illetve az is kiderült, hogy beigazolódott a félelmem és tényleg NAGYON sok időbe telik, míg leírom az új, férjezett nevemet… 21 betű és ezekből 7 ékezetes, ami dupla munka:)

Nagyon meghitt volt az egész ceremónia, tényleg, mindenki sírt, olyan szépen sikerült. A vége felé fordult a hangulat, amikor az „Igen”-ek után András kollégái és barátai kitörő ujjongásba és tapsviharba törtek ki:) Nem hitték volna, na:) De ezen mindenki jót derült és onnan a kollektív sírást átvette a boldogan egymásra mosolygás:)

A ceremónia végén koccintottunk a családdal és Andival (minek kértünk édes pezsgőt miattam, csak a nyelvemet dugtam bele), majd végigpuszilgatott a vendégsereg, amit egész jól viseltünk.:)

Az önkoriból kilépve tapasztaltuk, hogy az eső nem unta meg magát. De a kolléganőimet ez nem zavarta, az esernyő ellenére is sikerült egy nagyobb adag rizst szórniuk a dekoltázsomba, mikor kilibbentünk az ajtón az újdonsült férjemmel.:)

Az esővel már nem törődve szaladtunk ki a kosihoz ketten a Férjemmel, anyáék hagy vigyék csak az ernyőket. Elindult a menet a fogadásra, nagy félelmemet az eső megoldotta: senki nem látta az épületet kívülről, mert vagy az esernyő eltakarta, vagy a tócsákat nézték leszegett fejjel rohanás közben:)

Biztosan nagyon jól nézhettünk ki, egy csapat ázott ember, de nem volt kivétel, így senkit sem zavart különösebben, hogy a szépen belőtt hajából mi lett.. Viszont jó hír: a MAC smink esőben is tart, nem hiába a sok fájó tízezer forint!:)

Esetleg Bekemet említhetném meg, aki kevesebbet ázhatott, mivel a fogadásra jött el csak valami csoda folytán, mivel azt hitte, a polgári szertartás egy tök unalmas dolog. No comment.

A szépen tálalt asztalra jó magyar szokás szerint hamar rávetettük magunkat, beszélgettünk mindenkivel és az ajándékokat fogadtuk azoktól, akik nem jönnek a templomira.

Kolléganőim ismét remekeltek, írtak egy kis eposzt rólunk, kaptunk egy csokrot, amire Japán yen volt fűzve és mivel kihúzták belőlem cselesen, hogy nem lesz tortánk, egy zöld, bárányos tortát is hoztak nekünk:)

Összepakoltuk a maradékokat, helyükre tettük az asztalokat, elbúcsúztunk anyáéktól és haza indultunk.

Otthon vettem csak észre, hogy még aznap azon az egy nyalintásnyi pezsgőn kívül nem ittam semmit. Illetve az is otthon derült ki, hogy az esküvői videót hiába szaladtunk haza megnézni, sajnos nem sikerült, így csak az emlékeinkben élhet tovább. De végül sem sajnáltuk, mert lehet, hogy túlmisztifikáljuk egy ideje és visszanézve csak bénázást és válogatott grimaszokat láttunk volna.:P

A képeink se lettek száz százalékosak, nagyon fura fényviszonyok uralkodtak a teremben. De inkább rossz képek és no videó, de jó esküvő, mint jó képek meg videó egy rossz esküvőről.:)

Fürödni alig volt energiánk, mire a dolgainkat nagyjából elpakolgattuk, nem is vettem észre, de nagyon lefárasztott az egész nap. Beültünk egymással szembe a kádba, mint minden alkalommal, csak szórtam egy rakás zöld szivecskét a vízbe (olyat, amit anyáink is kaptak ajándékba), szépen lassan elolvadtak rajtunk.

Mivel ez csak egy fél nap volt, és a templomi (az IGAZI) esküvőnk sokkal nagyobb energiaszintet igényel majd ebből kiindulva, illetve a legtöbb ebben járatos ismerőstől is rossz híreket figyelembe véve, a nászéjszakát muszáj volt aznap tartani, hogy mégiscsak el ne maradjon véletlenül:)

Így derült ki az a tény is, amit nem hangoztattak eddig semmilyen fórumon sem, hogy a házasság egész jól működik afrodiziákumként is.;)

Megtörténtek az esküvők, a lánybúcsú, igazából egy 4 hetes esküvői rendezvénysorozatnak értünk a végére. Vagy nem is a végére, hanem a háromnegyedéhez. Holnap indulunk a nászútra.

Sajnálom, hogy még mindig nem bírtam leírni a beszámolókat, de ha lett volna 5 percem, megtettem volna. Nem volt, Most remélem a repülőn a 12 óra alatt lesz lehetőségem rá. 

Köszönöm mindenkinek, aki követte az eseményeket és drukkolt nekünk!

Előzetesben, hogy mégse hagyjak még két hét űrt, mellékelek 3 képet előzetesként. Illetve elmondom, hogy nincs rá megfelelő jelző, hogy minden milyen remekül sikerült. Az eső ellenére is.:)

Már csak abban reménykedem, hogy legalább a nászúton elkerüljük a monszunt, ha idáig ilyen jól kibírtuk:)

Polgári szertartás Budapest, 2010. május 15.

Angyalkáimmal leánybúcsú/asszonybúcsú :D  Budapest 2010. május 23.

Gratuláció a templom előtt (épp egy kedves blogtársunkkal :)

Miskolc, 2010. május 29.

És egy kis vicces a végére. Ez a hír a mi esküvőnkről szól. Kívánságlámpásokat eregettünk éjfélkor...:P

UFÓVESZÉLY!!!

Nem semmi kis hét van a hátunk mögött. Pénteken Miskolcon voltam, 5-től megkaptam a kozmetikustól a 3D-s szempilláimat, 7-től az utolsó jegyesoktatáson voltunk, ami őszintén megvallva szerintem nagyon fog hiányozni:) Imádom a papunkat.

Szombat reggel még kivittünk néhány meghívót papóm testvéreinek, de délben már Pesten voltunk hivatalosak szülinapozni. András bátyjának ünnepeltük a szülinapját a kerületünkben újonnan nyílt nívós grill éteremben, fixösszeges - bármit ehetsz rendszerben, hmmm:) Kiderült, hogy a bárányborda médiumra sütve fincsi, a bélszínre ugyan így pedig nem fogok nagyon rákapni. Fene a belembe:)

Kértünk meglepetés szülinapi tortát, az ebéd vége felé hozták nekünk tűzijátékkal és énekeltük Halász Jutka Boldog szülinapot-ját. Ez 42 évesen is vicces szerintem:)

Vasárnap, hogy ne legyen kilométer hiányunk leugrottunk Sopronba fényképezkedni. Még reggel 9-kor nem volt biztos, hogy megyünk, az időjárástól tettük függővé, de délre már ott voltunk, mikor hívott a srác, hogy jól néz ki az ég arrafelé:)

Az esküvői fotózásos csomagunkhoz "járt" ez az ismerkedős fotózás, amit vétek lett volna kihagyni. Alig van közös képünk Andrással, vagy ő fotóz engem tánc közben, vagy én őt zenélés közben... 

Végigjártuk Sopron belvárosát, nem voltunk még ara, gyönyörű város, azonnal beleszerettünk. Szikrázó jóidőnk volt, miközben otthon Miskolcon anya drukkolt nekünk, hogy ne fázzunk meg, mert ott épp vihar tombolt. Érdekes ez a május.

A fotózás: A fotós fiatal srác, nincs olyan nagyon rég a szakmában, ez az első nyár, ahol végig esküvői fotózik. De ehhez képest vérprofi, lelkes, szimpatikus és a szeme az valami isteni.

Azóta elmondhatjuk magunkról, hogy Sopron minden lépcsőházában és kapualjában ültünk/feküdtünk/hevertünk már:) 

És ami a legjobb volt: több, mint 3 órát fotózott minket, és nem az volt, hogy gyerünk, haza kell érni ebédre, hanem még a kocsihoz visszafelé menet is nyitogatta az árkádajtókat, hátha talál valami szépet nekünk. Szóval hihetetlen pozitív élmény volt. Meg is voltunk dicsérve, hogy szépen mozgunk együtt. Na ja, 6 év az 6 év.:)

Sajnos nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek a képeket. Az eddig viszonylagosan őrizgetett inkognitómat feladva, most meg lehet nézni, hogy hogy kinézünk:) Viszont ennyivel tartozom a fotósnak, hogy minden lehetséges fórumon reklámozzuk.:) Nem mintha szüksége lenne rá..:P

http://szitamarton.hu/andras_zsofi_esession/

Lehet hogy idővel változik majd a link, majd frissítem.

A hét gyorsan elszaladt, ma még az iskolás gyerekeknek szervezett versenyt vezettük le egy erdőben délelőtt. Őszintén bevallva, eddig jobban idegesített vagy foglalkoztatott a verseny, mint az esküvő:)

Kis fejetlenség után rendesen elindultak a csapatok és nagyon jó időben végeztek is. Élvezték a gyerekek a feladatokat, az egészséges életmód volt a téma, de egy új rendeletre utalva kisállat tartással kapcsolatos feladatok is voltak. 

Természetesen egész nap lógott az eső lába. Murphy velünk volt, abban a 10 percben szakadt le az ég, mikor az összes csapat felállt a kosárpályán az eredményhirdetésre... Nem úsztuk meg a bőrigázást:)

De azóta itthon készülök, egy forró fürdő elűzte az ázás okozta károkat, már hajat is mostam és kipróbáltam nagyanyáink tojássárgás-mézes-olajos hajpakolását, hátha szebb leszek:) Holnap kiderül:)

András is volt fodrásznál, kicsit megigazították a haját.

A lakást kb összepakoltuk, holnap jön a család délre. Ablakot idén még nem tudtam mosni, ebben az időben meg.. azt mondták anyáék, most nem fogják nézni kivételesen:)

A dalokat kiírtuk CD-re. A gyűrűket összeraktuk. A virágok meg vannak rendelve, mindenkinek jut egy csokor: anya, anyósom, nagyika meg én. A pasiknak pia. A szendvicses is visszaszólt, a pezsgők a hűtőben fáznak. Ruhák kikészítve, kivasalva. A cipőket még lemosom. Báránykákat felöltöztettük.

Azt hiszem, készen állunk:)

Utolsó hétvégémet tervezem eltölteni hajadonként:)

Jihhhhíííí!:)

 És azzal fog telni, hogy pénteken 2-kor munka után leszaladunk Miskolcra, ahol 5-től a kozmetikus felrakja a 3D-s műszempilláimat (miskolci áron), majd 7-től jegyesoktatás és valószínűleg vissza is jövünk pestre még aznap este. Szombaton ünnepi ebédelünk az újonnan nyílt Trófea Grill étterembe, megünnepeljük leendő sógorom 42 szülinapját. Vasárnap valószínű, hogy Sopronba megyünk előfotózásra az esküvői fotósunkhoz, ez benne van az árban, kicsit összeszokunk, civilben.

Úgyhogy nem lesz kilométerhiányunk most sem. Ez így megy egy ideje, mondhatni idén eddig nem volt szabad hétvégénk, de most kivételesen ez nem lenne igaz. Ugyanis most a hétvégén lejutottunk kettecskén Agárdra a telekre és volt 2 teljes napunk pihenni. S bár hazafelé eláztunk a motoron, úgy érzem, hogy ez a kis szünet megmentette az életemet, kisimultak az idegszálaim és ezáltal bármennyi esküvői hülyeséget el tudok viselni az elkövetkezendő hetekben:)

Mondjuk ha csak az lenne... elkezdődtek az érettségik, reggelente megnyertem azt a nemes feladatot, hogy hajnali 6 órára be kell járnom, mert én adom át az iskoláknak az aznapi érettségi tételeket, amit kb 7-ig át kell venniük, kivinni a suliba, előkészülni stb. Koránkelés és nehéz dobozok emelgetése. Ketten vagyok egy kolléganővel, de igyekszem mentesíteni, mégiscsak én vagyok a fiatalabb...

Mindegy, egyenlőre jól bírom, András sem kel fel arra, hogy kilopódzom reggelente. Kérdezzétek meg a jövőhéten, hogy hogy vagyok:)

Andrásról annyit, hogy kiderült, genetikailag van valami szívelváltozása, emiatt magas a vérnyomása. Semmi komolyabb, kapott gyógyszert, időben elfogták, a hajszál-erei is rendben vannak. Azóta csak csodálkozom rajta. Agárdon például elaludt az egyik délután, mikor filmet néztünk szieszta alatt:) Ilyet szerintem nagycsoportos óvodásként csinálhatott utoljára:)

 Biztos vagyok benne, vége lesz az esküvőknek, kicsit ő is lenyugszik ebből az általános felpörgetett állapotból. Nem véletlenül jött ez elő most.

Esküvő folyamatban, a polgárira már kész a hajam, kezem, nemsokára a szempillám is:) Ja, a héten nem leszek hivatalosan ébren. Nem használhatok szempilla festéket 3 nappal azelőtt, mielőtt felrakják a műt, gondoltam, hogy akkor biztos ami biztos hanyagolni fogom egész héten, de hát egész érdekes a látvány. Már általánosban is hordtam, mást nem, de ezt igen, Kinyitja a szemem. Úgyhogy a héten csukott szemmel járok :P

Néhány bakit leszámítva minden a legnagyobb rendben. Én nyugodt szívvel, András a tehetetlenség nyugalmával várja az esküvőt:) 

Akartam írni, mikor bekavartak András kolléganői (2 db), hogy ők bizony a pasijaik nélkül nem jönnek a polgárira meg a fogadásra, de aztán időm se volt és jól is tettem. Kisimulva már csak röhögök ezen is. 50 tányér van. 50 vendég. Az én 16 db kolléganő meg sem kérdezte, hogy hozhatná-e a férjét (nem pasiját). A meghívón a Munkatársak címzés szerepel. Ennyi. Ha ez nem elég egyértelmű, csinálnak, amit akarnak.

Illetve a másik: mégis meghívtam azt a gyerekkori barátnőt, akiről meséltem, hogy szétváltak az útjaink. Meghívót még nem kapott, csütörtökön talizunk, de telefonon meg e-mailben beszéltünk már. Elég egyértelmű voltam (szeretettel meghívom a templomba), de nem hiszem, hogy leesett neki. Azóta arról írkál, hogy kit hozhat magával. Mondtam, hogy a templomba hozhat bárkit, had teljenek a sorok...

Ja, és írta, hogy ha ő netalántán férjhez menne, engem biztosan felkérne koszorúslánynak... Megint témánál vagyunk. :S

Csütörtökön találkozunk, tisztázok mindent vele. Minél hamarabb, nem szeretem, ha valami kényelmetlen és így lóg a levegőben.

Nem tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel, ha nem szólok neki. Pedig mindenki azt javasolta, hogy hagyjam a fenébe. Most éppen én is azt érzem, hogy nem volt jó ötlet, de csütörtökön már jobb lesz és végeredményben tudom, hogy helyesen tettem.

Jelentkezek majd, kicsit erőszakot veszek magamon, hogy írjak, mert később olyan jó lesz ezeket visszaolvasni. De nem fogom tudni, ha nincs mit ;)

10+25 nap <3

Ps: jaj, azt elfelejtettem írni, hogy folyamatos sírógörcsben szenvedek. Bármi olyanra gondolok ( olyan barátnőim vannak, akik miattam készülnek csak ezerrel a lánybúcsúra, valaki hajlandó erőszak nélkül feleségül venni, ABBA dalok...), azonnal elkap a sírás. 

Sokáig kérdezgettem, hogy mit lehetne ezellen tenni, hiszen ha már a fodrásznál szétsírom reggel a szememet az esküvő napján, az azért érdekes lesz... Illetve a drágán fizetett fotós ha egy értelmes képet nem fog tudni csinálni rólam, mert mindegyiken eltorzult arccal bőgök....:D

Eddig egyetlen használható megoldás született: a fájdalom. Köröm a kézbevájás, nyelvharapás stb.

Sajnos a fotókon ez se nézhet ki túl jól, úgyhogy ha van valami tuti tippetek...:)

B. Radó Lili: Útravaló

Ha útnak indulsz, arra gondolj,

a rosszat kerüld, ne a bajt!

Nem vagy magadban, nincs mit félned,

a szíved mindig tudja majd:

az élet ezer meredekjén

az édesanyák karja tart.

Féltő szava szívedbe súgja,

hogy bátor légy, ne merész!

Meg ne torpanj, ha tisztán látod,

hogy helyes út, amerre lépsz…

Mert nagyon tudod: utainkon

az édesanyák szeme néz!

Bejárhatod a nagyvilágot,

elszakadhattál tőle rég,

ha megérkezel – végre, végre!

Ölelő karral jön feléd…

Mert bármit féltél, s bármi érhet,

az édesanyád szíve véd…

Ezzel a verssel köszöntöttük reggel Őt, Andrással közösen elszavaltuk. Telefonban. Legalább ennyit annak, aki MINDENT megérdemel

<3 

Sziasztok!

Talán egy hónapja is volt, mióta utoljára írtam. És ez eléggé zavar, hiszen mint egy kedves barátnőm rávilágított, ez az időszak az egész blogomnak a lényege, a csúcspontja, erre várok, mióta elkezdtem írogatni.

Az a baj, hogy a munkahelyen letiltottak minden hasonló alkalmazást, mint kiderült valaki munkaidőben írogatott pártellenes dumákat, úgyhogy a polgi elejét vette a hasonló eseteknek. Ezzel csak annyi a baj, hogy nekem eszem ágában sincs politikáról írogatni Nektek:)

Egy egész napi gép előtt ülés után meg már nem visz rá a lélek, hogy otthon is a billentyűzetet nyomogassam. De valószínűleg a "megírom wordben és bemásolom otthon" megoldás lesz ezentúl, mert ez így nem állapot.

Kellemes Húsvétot mindenkinek, sok locsolót és/vagy piros tojástot kívánok!

:)

Az első külön húsvétunkat töltöm épp otthon, nem baj, az utóbbi másfél hónapba úgy belefáradtam, hogy egy hét folyamatos alvás nem biztos, hogy segítene rajtam. És a java még csak most jön:)

Amióta nem írogattam sikerült minden hiányzó dolgot beszerezni az esküvőhöz. Vettünk Kazincbarcikán öltönyt Andrásnak ugyan olyat, amit egy pesti szalonban 120 ezerért vesztegettek, azt mi 56-ért egy próbával méretre varrattunk mellénnyel, francia nyakkendővel, inggel. Mindig érdemes szétnézni vidéken, ha van rá lehetőség.

Beszereztük a cipőinket is, azokat is nagyon jó áron. Nem volt egyszerű, mert nekem ugye a lehető legalacsonyabb sarkút kellett megtalálni, mert András alacsonyabb... Sikerült és ráadásul nem az esküvői boltban a 28 ezres tételt, hanem a Sever centerben az 1990 Forintosat... 

A legújabb büszkeségem pedig a 23,5 méter törtfehér organza anyag 600 Forintért. :) Nem kis munka van ezekben.:)

Elkészült a csodálatosan szép meghívónk is, a javát már ki is osztottuk ügyesen, csak néhány távolabbi rokoné van még nálam. 

Nagyon büszke vagyok rá, de András is mindenkinek mutogatja, hogy ezt én csináltam saját kezűleg...:) Jó érzés, nem tagadom. De tényleg benne van szívem lelkem.:)

Kétféle díszcsíkkal a külseje:

Sajnos a képeken nem látszik, hogy milyen szép aranylóan fényes a papír, illetve hogy a belsején visszatűnik a háttérben a neveink betűje  a főoldalról..:)

Na jó, abbahagyom:)

A polgárira pedig végül nem kosztümben (igggggggeeeen!!!!!:D) leszek, hanem találtunk egy cuki kis ruhát, amit amikor megláttuk anyával, felkiáltottunk, hogy ez a ruha ÉN vagyok:) Van egy hatalmas fehér masni a derekán, ami ki van rakva csillogós kövekkel:) Lesz hozzá még kis fehér boleróm is.

A nászút is alakul, sikerült egy jobb pillanatban lefoglalni a szállásokat is, a repjegy már régebb óta megvan, úgyhogy már csövezni nem fogunk.:) És nagyon jó árfolyamon váltottunk yent is.

Úgy tervezzük, hogy bár Tokió mellett tesz le minket a gép, onnan egyből elvonatozunk Kiotóba, ahol 6 napot leszünk és ahonnan könnyebb megközelíteni Hirosimát is és Narát is az őzikés parkjaival. Egy napot leszünk ott hagyományos japán szálláson, amit ryokannak hívnak, ahol rizspapír fal van meg tatamin lehet aludni. Árban a duplája egy sima szállásnak, de egy éjszakát muszáj lesz kipróbálni, valószínűleg az életben többet nem jutunk ki oda...

Ezután visszautazunk Tokióba, ahonnan közel van a Fuji, Nikko (ne mond, hogy gyönyörű, míg nem láttad Nikkót) stb. 

Ez eddig a terv, de ha az első napon eltévedünk a vonat vagy metró közlekedés útvesztőiben, az bármit felülírhat:)

Nem mellesleg akkora vagyok, mint egy bálna. Egy dolog vigasztal, hogy anya is:) Még tavaly november környékén vettük meg a ruháinkat, anyának a kosztümöket, nekem a menyecske ruhát és hát... akkorára nőtt azóta a fenekem, hogy nem tudok leülni a szűk szoknyában. Tényleg, kipróbáltam. Azóta ugye volt karácsony, egy rakás szülinap meg névnap, most a húsvét... Úgyhogy vagy állni fogunk végig a buliban, vagy teszek érte valamit. Tartottam egy hét káposztaleves kúrát, de nem voltam túl becsületes. Már a második nap a Tokyo étteremben ebédeltünk... akkor terveztük meg az utazás napjait és annyit beszéltünk a japán kajákról, hogy rákívántunk némi szusira...

Úgyhogy mostantól legalább hetente kétszer el kellene mennem futni fóliába becsavart fenékkel meg sonkákkal, mert szégyenben maradok, ha szakad az anyag...

Illetve van még egy problémám is, ebben kérném a véleményeteket, mert nagyon nehezemre esik dönteni.

Van egy gyerekkori barátnőm, együtt jártunk oviba, általános iskolába, egy környéken lakunk, együtt nőttünk fel. Főiskola alatt nagyon elkezdett megváltozni, rossz társaságba keveredett, azóta is csak a bulik érdeklik. Már régóta csak akkor keres, ha valami kell neki, ha érdeke úgy kívánja. Emellett viszont folyamatosan cikizi a barátnőimet, mert nekem még állítása szerint mindig ő "a legjobb barátnőm", bár 6 év alatt ha 10szer beszéltünk, sokat mondok.

Talán egy éve msn-eztünk, mikor megkérdezte, hogy ugye emlékszem rá, hogy kiskoromban megígértem, hogy ő lesz a koszorúslány az esküvőmön...

Illetve leveleztünk pár hónapja, írt, hogy egy utazási irodánál dolgozik, segítsünk egymáson, ha megyünk nyaralni idén, ő nagyon jó kedvezményeket tud ajánlani. Visszaírtam, hogy a nyaralásunk már 80 %-ban kész, de örülök, hogy ilyen jó munkát talált. Visszaírt, hogy mégis, próbáljuk meg, hátha tud olcsóbbat mondani. Megint megírtam, hogy kész a nyaralás, illetve mi már évek óta egyénileg utazunk, de próbája meg azokat az ismerőseiket, akik nyelvet nem beszélnek illetve nem egyénileg szoktak utazni. Kérdezte, hogy hol dolgozom, mondtam, hogy önkorinál.

Erre visszaírt, hogy ha ennyire a saját pénzem ellensége akarok lenni, akkor csak tessék és ő egyébként is megbolondulna, ha egy irodában kellene egész nap iratokat tologatva dolgoznia, tiszta szar.

WTF??? Segítettem, udvarias voltam, miért kell sértegetni meg támadni? Sajnos ez a stílus nagyon jellemző lett rá az utóbbi időben.

Szóval azt már tudom, hogy az esküvői partira nem fogom meghívni. Már rég nincs a legközelebbi baráti körömben benne. De a templomi szertartásra eljöhetne, mégis csak életem egy része volt.

Kérdés a következő:

1. Vigyek-e neki a templomra meghívót és kockáztassam azt, hogy ott beszól, hogy miért nem lett neki nagyobb szerepe vagy

2. Ne is szóljak neki, hogy lesz egyáltalán esküvő, majd megtudja az iwiwen a képekből és tegyek rá, hogy megsértődik-e vagy sem.

Nem igazán szeretem a konfliktusokat, szerencsére ennél nagyobb bajom nincs a meghívottakkal, de ez is kellemetlen a számomra, hogy hogy tudnék ebből jól kijönni...

Első szuszra ennyit, ha kihagytam volna valami fontosat (pl. hogy Hugi szakított Bekemmel és már van is új pasija) azt legközelebb egy rövidebb szösszenetben megosztom:)

Legyen szép ünnepetek addig is !:)

Most írja az ügyvéd a házassági szerződésünket...

Nem érint érzelmileg rosszul, megbeszéltük, reális.

Csak nem tudom, mi kerül majd bele.

Egyenlőre András se tudja.

Az ügyvéd szólt, hogy most ér rá, megírja nekünk:)

Nekem azért van néhány ötletem:

- A második gyerek után fizeti a mellműtétem:)

- Első gyereknek lányt csinál nekem, ellenkező esetben vígaszdíjat térít:)

- Vasárnap ágybareggeli

- Heti minimum két szex

- Büntetés, ha 95 kiló felé hízik

- Százalékos arányban nem fogdoshatja többet a gitárt/repülőszimulátort, mint engem:)

Ja, és kiderült, hogy Apa cégének 50%-os társtulajdonosa vagyok. Mire nem jó egy esküvő...